A 2021-ben megjelent IPCC hatodik jelentése szerint a visszafordíthatatlan változások ellenére a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának jelentős és fenntartható mérséklése enyhítheti a klímaváltozás intenzitását. A jelentés súlyossága, az EU által kitűzött célok (Green Deal) és a klímavédelmi szempontból szigorodó szabályozói és finanszírozói környezet következtében 2022-ben az előző évekhez képest a vállalatoknál várhatóan még inkább középpontba kerül az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és ezáltal ezen kibocsátások önkéntes ellentételezése (a továbbiakban az ellentételezés alatt az önkéntes ellentételezést értjük).

Mit értünk a karbonkibocsátások ellentételezése (offsetting) alatt?

A karbonkibocsátások ellentételezése során egy szervezet (de akár egy magánszemély is) saját CO₂-kibocsátását kompenzálhatja, illetve semlegesítheti máshol megvalósuló olyan kibocsátáscsökkentési projektek támogatása által, melyek egyéb esetben nem valósultak volna meg (addicionalitás elve). E projektek lehetnek:

• CO₂ kibocsátás elkerülését, csökkentését célzó programok: pl. depóniagáz átalakítása égetésre alkalmas üzemanyaggá, ezzel elkerülve a hulladéklerakókból légkörbe kerülő karbonkibocsátásokat, illetve a hagyományos fosszilis üzemanyag kitermeléséből és előállításából eredő kibocsátásokat.
• CO₂ kibocsátások elnyelését célzó programok: pl. erdősítési projektek, melyek CO₂-t kötnek meg a légkörből, CO₂ kivonása és tárolása technológiailag (CCS).

Az ellentételezés eszköze a független tanúsító szervezetek által is verifikált karbon kredit. Egy karbon kredit az üvegházhatású gázok kibocsátásának egy tonna CO₂-dal egyenértékű csökkentését jelenti.

Hol a helye a kibocsátások ellentételezésének vállalatok hiteles klímavédelmi intézkedéseiben?

Bár a karbonkibocsátások ellentételezése népszerű eszköz a dekarbonizációs stratégiákban, fontos tisztában lennünk használatának előnyeivel és hátrányaival.

Az ellentételezés könnyen használható és hozzájárulhat a megfelelő narratíva kiépítéséhez, dekarbonizációs stratégiánk központi elemeként nem ajánlott alkalmazni. A folyamatosan változó szabályozói környezet, az ellentételezés éves költsége és a vállalat külső megítélése szempontjából is fontos, hogy a szén-dioxid ellentételezés csak egy eszköz legyen a sok közül (pl.: energiahatékonyság növelése, megújuló energiaforrások használata, energiavásárlási megállapodás (PPA), zöld áram használata, stb.) egy átfogó dekarbonizációs stratégia keretében.

Milyen veszélyei vannak, ha vállalatom kibocsátásait csak kompenzálom?

1) Szabályozói környezet folyamatos változásával könnyen hátrányba kerülhetünk: A kitűzött globális, EU-s és hazai nettó zéró célok eléréséhez a szabályozói környezet folyamatosan változik a vállalatokat egyre nagyobb mértékben a dekarbonizációs útra terelve. A nemzetközileg széles körben alkalmazott legfrissebb nettó-zéró tudományos ajánlás (SBTi) alapján a dekarbonizációs út során javasolt a kibocsátások csökkentése az értékláncon túl például karbon kreditek vásárlásával – így segítve a globális célok elérését – azonban ez nem számítható bele a vállalat saját ÜHG kibocsátásának csökkentésbe. A vállalatok nettó-zéró céljainak eléréséhez semlegesítésre csak a már tovább nem csökkenthető mennyiségek esetén van lehetőség.

A tudományos alapokra támaszkodó ajánlásokat figyelembe véve a szabályozói környezet várható változásával könnyen veszélybe kerülhet egy csak az offsettálásra épülő dekarbonizációs stratégia.

2) Éves költségekkel kell számolnunk a költségcsökkenés helyett: Amennyiben egy vállalat nem csökkenti karbonkibocsátásait, csak azt kompenzálja, akkor az ellentételezés költsége évente megjelenik. Ráadásul a kereslet növekedésével a karbon kreditek ára várhatóan tovább emelkedhet. Ezzel szemben a kibocsátások csökkenését célzó intézkedések esetén a beruházás megtérülési ideje után akár költségcsökkenéssel is számolhat a vállalat (pl. energiahatékonysági intézkedéseken keresztül).

3) Vállalatunk megítélésén csorba eshet: A kibocsátások kompenzációja hamis érzést ad a vállalat felelősségének megváltásával és nem ösztökél kellő mértékben a saját erőből történő csökkentésre. A saját kibocsátások csökkentését célzó stratégia nélküli, csak karbon kreditek vásárlásával magát semlegesnek mondó vállalat könnyen a zöldrefestés (green washing) negatív fényében tűnhet fel.

Karbonsemleges (CO₂-semleges), vagy nettó zéró? – Hogyan kommunikáljunk?

Karbonsemlegesen működő vállalat, nettó zéró kibocsátó. Gyakran hallhatjuk, olvashatjuk e kifejezéseket a vállalatok klímavédelmi céljaikat és törekvéseiket ismertető anyagokban. Bár a fenti kifejezések első pillantásra nagyon hasonlóak és sok esetben szinonimaként váltogatják őket, a valóságban a vállalati karbonlábnyom-csökkentési utak különböző állapotait írják le. Például a “szén-dioxid-semleges” állításhoz definíció szerint elegendő, ha egy vállalat egyszerűen ellensúlyozza a CO₂-kibocsátást szén-dioxid-ellentételezéssel, anélkül, hogy saját kibocsátását csökkentenie kellene. Ezzel szemben az SBTi szerinti nettó nulla állapothoz először a vállalaton belül a Scope 1, 2 és (ahol értelmezhető) Scope 3 területeken szükséges jelentős mértékű dekarbonizációt megvalósítani, mielőtt a fennmaradó ÜHG-kibocsátás semlegesítése elfogadható lehetne.

Összegzés

Összegezve a fentieket, támogatott és javasolt, hogy a vállalatok megbízható forrású karbonkreditek vásárlásával kompenzálják saját kibocsátásaikat így is hozzá járulva a globális klímacélok eléréséhez, azonban ez addig marad hiteles és pozitív üzenet, amig látható és nyomon követhető, hogy az ellentételezés mellett a vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy saját és értékláncának kibocsátásait a lehető legnagyobb mértékben csökkentse és legkésőbb 2050-ig elérje a nettó-zéró állapotot.

A dekarbonizációs stratégiával és a karbon kibocsátások semlegesítésével kapcsolatban keressen minket bizalommal:

Nyitrai-Cseh Melinda – Vezető tanácsadó- cseh.m@denkstatt.hu

Cikkünk az Inogen Alliance írása alapján készült:  https://www.inogenalliance.com/blog-post/pros-and-cons-carbon-offsets